Az 1-es típusú (gyermekkori) cukorbetegség

A gyermekkorban kialakuló cukorbetegség az esetek döntő többségében az ún. 1-es típusba sorolható, tehát az inzulin hormon abszolút hiányára vezethető vissza. A 2-es típusba gyerekeknél az esetek mintegy 1-2 százaléka tartozik. Ebbe a csoportba tartozó betegek túlnyomó része serdülő vagy fiatal felnőtt. Míg a gyermekkori 1-es típusú cukorbetegség évről évre nagyjából ugyanolyan számban fordul elő, addig a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők száma folyamatosan növekszik, és a megbetegedést egyre fiatalabb korban - így gyerekeknél is - diagnosztizálják. Ez a sajnálatos tendencia minden bizonnyal a gyermekkori elhízás egyre gyakoribb és egyre fiatalabb korban bekövetkező előfordulásával függ össze. A helytelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód már gyermekkorban rányomhatja bélyegét az egyén további sorsára.

Jellemző tünetek gyermekkorban

Minden életkorra általánosan jellemző a vese cukorvisszatartó működésének telítődése következtében a sokszori és bőséges vizeletürítés (a diabetes mellitus kifejezés jelentése: "édes húgyár"), a fokozott vízvesztés miatt kialakuló állandó szomjúság és gyakori ivás (a beteg, ha teheti, napi 5-6 liter folyadékot is elfogyaszt), valamint, mivel a szervezet éhségközpontjának működését is befolyásolja az inzulin hiánya, a fokozott étvágy. Gyermekkorban jellemző lehet a hirtelen testsúlyveszteség, illetve a gyarapodásban való megállás (főként csecsemőknél). Hasi fájdalmak jelentkezhetnek, amit a beszédre még nem képes gyermekek gyakoribb, esetleg a megszokott hangtól eltérő sírással adhatnak szüleik tudtára. Általános gyermekkori tünet az állandó fáradtság, bágyadtság. Pelenkás gyermekek esetében a gyakori pelenkacsere, illetve a nemi szervek környékének felmaródása, gyulladása tűnhet fel a szülőnek, míg a már szobatiszta gyermeknél éjjeli ágybavizelés jelentkezhet.

Kivizsgálás, diagnózis

A gyermekkori megbetegedés diagnosztikájának alapja ugyanúgy a vércukormérés, mint más korosztályban. Kivételes, tünetszegény esetekben nagyobb mennyiségű szőlőcukor egyszeri elfogyasztatása (oralis glükózterhelés) segítségével lehet felismerni a betegséget.